Tisztelt olvasó! Szándékosan nem nézőt írok, mivel az élő közvetítést immár nem én szolgáltattam, de azért figyelemmel kísértem a tegnapi, február 6-ai vitát az új kommunális cég létrehozásáról. Átböngésztem a közösségi hálón futó eszmecseréket is, és engedelmükkel, mint újságíró, de legfőképp mint komáromi polgár, én is megfogalmaznám az észrevételeimet.

A tárgyalás menete a komáromi képviselő-testületben a ciklus eleje óta meglehetősen "fülledt" légkörben zajlik, főleg a fontosabb ügyek tárgyalásánál érezhető, sok esetben szinte tapintható, a feszültség. A tegnapi vita során ez a szokásosnál is karcosabb volt.

Röviden a vita tárgyáról annyit illik tudni, hogy az új városvezetés menesztve a korábbi kommunális főosztályvezetőt, az új főnök bevonásával arra az elhatározásra jutott, hogy a város tisztaságát, az utak és a zöld területeket illető, egyre szaporodó és a polgárokat módfelett bosszantó problémák kezelésére a legüdvözítőbb megoldás egy új, városi tulajdonú részvénytársaság létrehozása lesz.

Hozzáteszem, volt már ilyen. Az átkosban a város így kezelte az említett területeket, és sokak szerint nem is rosszul, a rendszerváltást követően az akkori városatyák mégis a magánosítás mellett döntöttek. Bizonyára nem ok nélkül.

Most újra szeretnénk úgymond "államosítani", városi, önkormányzati kézbe adni a kommunális szolgáltatásokat. Holott tudjuk a sokat idézett tételt: az állam a legrosszab gazda. A mi esetünkben az "államot" egyszemélyes tulajdonosként a város mindenkori első embere testesíti meg. Ezzel nem azt állítom, hogy a mindenkori polgármester rossz gazda, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a magáncégek hatékonyabban és gazdaságosabban működnek szerte a világban és a mi országunkban is. Olyasmiről ritkán hall az ember, hogy magáncéget próbáltak meg kibogozhatatlan adóparadicsomi céghálózaton keresztül kifosztani, de sajnos sok olyan példa van, ahol az ilyesmi az állami vagy önkormányzati cégekkel megtörtént.

Nyilván minden induló városi céget megillet a jóhiszeműség és kezdeti bizalom, de sajnos a tegnapi vitára alapozva, többen kételkednek a cég vállalkozói tervében felvázolt sikerben. Több okból is. Az egyik a nem túl jó előzmények a városi cégeinket illetően. Elég csak a vízművek korábbi óriási pénzügyi problémáira és a máig tartó kálváriájára gondolni. A cég megmentése súlyos milliókba került. A másik ok pedig a cég működési elképzelésének - minimum rövid távú - megalapozatlansága. A főellenőr véleménye szerint a már megkötött beszállítói keretszerződések szinte felbonthatatlanok, ráadásul egyes vélemények szerint az összegük felemészti a cég működtetésére szánt pénz tetemes részét. Így jogosan merül fel a testületen is megfogalmazódott kérdés, hogy az igazgató, az igazgatótanács és a felügyelőbizottság tagjainak bére vajon miből lesz fedezve? Miből lesz fedezve a nem olcsó eszközbeszerzés és az alkalmazottak bére, ha egyelőre a legtöbb munkát a már megkötött szerződések alapján a meglévő beszállítók végzik? Ha így van, és alvállalkozóként a meglévő beszállítók végzik el továbbra is a munkát a város igényei alapján, akkor minek ez a felesleges láncszem?

Sok jogos kérdés felmerült a testületen és kevés került érdemben megválaszolásra. A városvezetés legfőbb érve az volt, hogy az emberek elégedetlenek és tenni kell valamit. Nyilván arra utaltak ezzel, hogy a munkát eddig végző beszállítók munkájával nem elégedettek maradéktalanul. Csakhogy ahhoz, hogy javuljon a helyzet, nem feltétlenül a városnak kell átvennie a munkák végzését. Ez olyan, mintha az elégtelen munkát végző kőműves csapatot elzavarná a tulaj és ő maga állna neki a falazásnak, meg a vakolásnak ahelyett, hogy olyan partit hozna, amely megfelelő minőségben elvégzi a munkát. Lehet, viszont, hogy az új csapat kicsit többet kérne. Sőt az is lehet, hogy a régi is meg tudta volna rendesen csinálni a munkát, csak túl keveset kapott érte.

Ami a testületi elfogadást illeti, 13 képviselő mondott igent a cégalapításra. A polgármester és a városvezetés javaslatára a felügyelő tanácsi posztokra OKOSAN három "vendég" városatyát javaslolt. Ezzel biztosítva  a kellő szavazatszámot. Nevezetesen Less Károlyt, a tanács elnökeként, Anton Mareket és Marián Molnárt, tagként. Aki ismeri a komáromi politikai dörgést, az tudja, hogy ez igencsak ravasz húzásnak minősül. Talán Machiavelli is csettintene egyet, ha élne.

Meglátjuk, mi történik a továbbiakban. Az elkövetkező két-három évben számos kérdésre választ kapunk. Elválik, hogy a kincstári optimistáknak, a fanyalgó pesszimistáknak, vagy az agyaló realistáknak lesz igazuk. Bízzunk abban, hogy ez esetben nem járunk rosszul. Főleg mi, komáromi polgárok, akik az ilyen OKOS (SMART KN) projekteket pénzeljük...

Králik Róbert