Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2019

7. testület

A komáromi képviselő-testület 7. ülésére 2019. május 23-án  13 órától került sor. A képviselői interpellációk és kérdések után a vmk igazgatói posztjára kiírt pályázat eredménye került napirendre. A kultúrház új vezetője Lakatos Róbert lesz várhatóan, mivel a koncepcióját a testület 100 százalékos támogatással fogadta el, így vélhetően a polgármester úr ki is nevezi majd. Csintalan Miklós, főellenőr a város gazdálkodását összegző szakvéleményével kapcsolatban ismét felmerült a lakossági tartozásbehajtások ügye. Andruskó Imre véleménye szerint az exekuálás a város részéről "érzéketlen és megalázó" volt. Elmondása szerint több, mint 3500 olyan embert volt, akitől 27 eurónál kevesebbet (sok esetben csupán 3,30-at) hajtattak be úgy, hogy ebből a város kasszájába csupán mintegy 80 ezer euró folyhat be, az exekútor viszont nagyságrendileg 300 ezer euróval gazdagodik. Andruskó képviselő úr a felelősök megnevezését kérte, de erre nem került sor. Keszegh Margit viszont védelmé

barnul a társadalom - de nem a napon

Mit hoz a jövő? Tehetjük fel a jogos kérdést, miután kicsit mindenki (a társadalom felelősebb fele) becsokizott a legutóbbi közvélemény kutatás eredménye miatt, ahol a mélynemzeti Mi  Szlovákiánk Mozgalom a második lett a nagy várdombi fehér házi befutók sorában. A jóérzésű emberek nagyobbik része csak szörnyülködik a dolgon, a kisebbik része elemzi a helyzetet és a legparányibb hányad azon agyal, hogy mit lehet tenni a jelenség ellen.  A válasz röviden: semmit! Legalább is addig, amíg a már talán túl hosszú és megingathatatlannak tűnő jólétében önnön maga ellen forduló, saját létét veszélyeztető, a globális liberalizmuson alapuló Nyugati (összeurópai) társadalom fel nem eszmél és rá nem jön, hogy az önpusztító dekadencia a radikalizmus melegágya. Amíg az Unióban lassan minden jöttmentnek, szexuális kisebbségnek és aberrációnak nagyobb a becsülete, mint a sokszor a nemzete határain túlra kényszerített őshonos nemzeti közösségeknek, a hagyományos, keresztény értékrendnek, addig az

véres május 1-je - 100. évforduló

Épp 100 éve annak, hogy mintegy két-háromezer komáromi hajógyári és győri vagongyári munkás, tatabányai bányász, kiszolgált katona, valamint sok helyi és környékbeli ember - fiatalok és korosabbak egyaránt - nem tudva belenyugodni abba, hogy a trianoni tragédia nyomán az egységes Komárom északi, történelmi része csehszlovák kézre került, az életük kockáztatása árán is megpróbálták visszafoglani azt, újraegyesíteni a várost. Ma már tudjuk, hogy a vakmerő próbálkozás kudarcra volt ítélve - talán ők maguk is tudták, hogy ez egy lehetetlen küldetés -, mégis belevágtak, fegyvert ragadtak és a Dunán átcsónakázva, vagy a hidakon átverekedve magukat megpróbálták bevenni a varost, a jobban felszerelt légionárius helyőrséget térdre kényszeríteni. Sajnos a tervük csak ideig, óráig működött. Érsekújvár felől nagyszámú csehszlovák erősítés érkezett és a két tűz közé került magyarokat brutálisan lemészárolták. Sokszázan vesztek oda, a legtöbben az Erzsébet-szigeten. A megemlékezés helyszínén