Köszönjük, Tittel, köszönjük, hidasok!


Mi volt ez, kedves hidasok? Sima elmélázás? Érthetetlen nemtörődömség? Rafinált átejtés? Aljas átverés? Valójában mindegy. Az eredmény a fontos, ami számunkra nagyon nem jó, sőt tragikus!
Nem azért, mert egy DAC-meccs kevésbé lenne közösségépítő, vagy éppen lélekemelő a Himnusz eléneklése nélkül (egyébként vélhetően az), hiszen a Nélküledet nem tudják betiltani, vagy ha igen, majd lesz másik hasonló dal, de valami MOST tényleg megtört, bennünk, magyarokban. Egyénenként személyesen és a multikulti jólétbe ringatott felvidéki közösségünkben is. Levált a hályog a szemekről, a szívek egy ritmusban dobbantak meg, az emberekből kikívánkozott a csalódottság, a düh, a jogos felháborodás. Mintha - látva a masszív közösségi visszhangot - elkezdtünk volna ébredezni sokéves hofehérke-álmunkból. Valami megmozdult. Bennünk és a közösségben is! Hiszen nem a tiltás a fájó - tiltottak és tiltanak, megtagadtak és megtagadnak tőlünk itt sok mindent -, de itt a nemzeti és vallási identitásunk alapkövét mozdították ki a helyéből!
Ez olyan, mint a zászlóégetés. De ezúttal nem alkoholgőzös, korlátolt futballhuligánok gázoltak a lelkünkbe, hanem a T. ház krémje (legalább is annak mondják és tartják magukat) köpött átvitt értelemben egy embereset az arcunkba. És ehhez, nemhogy csak asszisztáltak, de tevékenyen hozzájárultak a mi szavazatainkkal kiskirályokká avanzsált emberek! Na, ez a fájó. De ez nagyon!
Lehet magyarázni a bizonyítványt, hogy belecsempészték azt az ominózus félmondatot az eredeti szövegbe, meg azzal is lehet áltatni a népet, hogy javítható a hiba, nem parafálta még a leköszönő államelnök - egyébként neki is fel van adva a lecke -, meg azzal, hogy már tárgyalnak a visszakozás ügyében. Késő bánat, uraim!
Ezzel a döntéssel a sovén nemzetiek (a Híd koalíciós PARTNERE) és a velük ilyen-olyan okból együtt szavazó honatyák elvették tőlünk a nemzeti és a nagy egyházi ünnepeinket! Mert azokon minden más csak egyfajta előjátéknak minősült, az igazi katarzis nemzeti imánk közös éneklése volt. Volt.
De, hogy miért köszönjük? Nos azért, mert végre felébredtünk, végre összefogtunk, végre egy emberként, egy irányba indultunk el! A 94-es nagygyűlés összehívásához is egy aljas és sovén területrendezési törvény kellett.
Gurul a kő...

Králik Róbert

tanár, újságíró, médiamenedzser, a KrálikTV tulajdonosa és működtetője

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönjük a hozzászólását!