Mit lehet erre
mondani?
Bezárultak az
urnák, a bizottsági tagok fáradtan nekidurálták magukat és számolni
kezdtek, majd meglett az eredmény is, elkönyvelték, parafálták, leadták, majd
a statisztikai hivatalban összesítették a népakarat alig felének
véleményét és kevéssel éjfél előtt már jöhettek is a jelölti sajtótájékoztatók,
az értékelés, az üzengetés. A tény visszafogott tudomásulvétele a vesztes
rajongók körében, vagy a leplezetlen örömködés a nyertes oldalon, meg a
miegymás.
Jött is Šefčovič
a nejével együtt a kamerák elé, és kicsit olyan érzése volt az embernek, hogy
nagyon elege van az egészből, de valahol mintha örülne annak, hogy a felelősség
terhe nem az ő vállát nyomja majd és a 40 százalék körüli eredménnyel olyan
nagyon le sem égett. A főnöke is elégedett lehet, meg neki sem kell ilyen
provinciális, alulfizetett kalodába hajtania a fejét. Illedelmesen gratulált a
nyertes hölgynek, a saját családjának köszönetet mondott a támogatásért és
gyorsan le is lépett. Az újságírók igaz próbálták kiszedni belőle, hogy a jelen
támogatással a batyuban esetleg megpróbál-e alávágni a főnökének, dagonyázni
kicsit a helyi pártpolitika mocsarában, de – edzett europolitikus lévén –
semmit nem húztak ki belőle, azt mondta, hogy az ilyesmikkel majd akkor
foglalkozik, ha jól kialussza magát, aztán meg rohan vissza Brüsszelbe, mert
lejárt a fizetetlen szabija.
Aztán jött
kisvártatva Čaputová asszony is, aki kicsit bizonytalannak és határozatlannak
tűnt, mintha nem akarná elhinni, hogy a misszió lényegi része
visszafordíthatatlanul kezdetét vette. A szlovák „ďakujem” után elrebegett egy
„keszenemet” is, amit más kisebbségek nyelvén is megismételt – szép gesztus
volt egyébként -, de a Shaviv-féle profi
kampányvezetés kapcsán nem csodálkoztunk, hogy az elnöki antré is, - PR
szempontból - rendben volt. A szövegét is jól megírták, abban sem találtam
kivetnivalót, sőt az újságírók kérdéseire is elfogadhatóan válaszolt. Ami
zavart kicsit, hogy talán a szükségesnél jobban elérzékenyült, a könnyeivel
küszködött néhány a családot és a magánéleti áldozatokat firtató kérdés nyomán,
de hát nőből van és a nők a politikában ilyen szempontból is kívántak, hiszen,
ha okosan politizálnak, képesek lehetnek enyhén visszafogni az arcoskodó és
falloszméregető férfitársaikat.
Ami viszont
zavart, az a lila ruhája volt, meg a mögötte álló siserehad. Engemet a lila
szín valahogy a magyarországi überliberális hipszterpártra, a Momentumra
emlékeztetett. Hasonlóképpen a mögötte felsorakozott divatszakállú tapsikoló,
kurjongató, az Európa keleti felén végigsöprő függetlenhullámot meglovagoló támogatók
sokasága.
A győztes
jelöltet szakmailag és főleg anyagilag (ESET-es és még kitudja milyen pénzen) támogató
két parlamenten kívüli liberális kezdeményezés elnökének pódiumra lépése is
visszatetsző volt számomra. Zuzanát nemes egyszerűséggel letessékelték a
színpadról és az elnökválasztási dicsmenet hatása alatt már a májusi
europarlamenti győzelem illuzórikus perspektívájával kezdtek el kacérkodni.
A macronisták
Európa szerte bonthatták a szénsavval dúsított márkás boraikat és kárörvendve
nyugtázhatták, hogy sikerült az első szöget beverniük a visegrádi egység
koporsójába. Remélem, azért az uniós választás rácáfol a várakozásaikra és a
bal-liberális, föderalista oldal veszít majd erejéből és szertefoszlanak a
nemzetirtó, birodalmi lázálmok.
Végül egy jellemző
és találó véleménycsere a facebookról:
-
Liberális,
fiatal és nő. Mi a baj ezzel?
-
Azzal,
hogy fiatal és nő, semmi…
Megjegyzés küldése