Lila ruha, lila köd...



Mit lehet erre mondani?

Bezárultak az urnák, a bizottsági tagok fáradtan nekidurálták magukat és számolni kezdtek, majd meglett az eredmény is, elkönyvelték, parafálták, leadták, majd a statisztikai hivatalban összesítették a népakarat alig felének véleményét és kevéssel éjfél előtt már jöhettek is a jelölti sajtótájékoztatók, az értékelés, az üzengetés. A tény visszafogott tudomásulvétele a vesztes rajongók körében, vagy a leplezetlen örömködés a nyertes oldalon, meg a miegymás.

Jött is Šefčovič a nejével együtt a kamerák elé, és kicsit olyan érzése volt az embernek, hogy nagyon elege van az egészből, de valahol mintha örülne annak, hogy a felelősség terhe nem az ő vállát nyomja majd és a 40 százalék körüli eredménnyel olyan nagyon le sem égett. A főnöke is elégedett lehet, meg neki sem kell ilyen provinciális, alulfizetett kalodába hajtania a fejét. Illedelmesen gratulált a nyertes hölgynek, a saját családjának köszönetet mondott a támogatásért és gyorsan le is lépett. Az újságírók igaz próbálták kiszedni belőle, hogy a jelen támogatással a batyuban esetleg megpróbál-e alávágni a főnökének, dagonyázni kicsit a helyi pártpolitika mocsarában, de – edzett europolitikus lévén – semmit nem húztak ki belőle, azt mondta, hogy az ilyesmikkel majd akkor foglalkozik, ha jól kialussza magát, aztán meg rohan vissza Brüsszelbe, mert lejárt a fizetetlen szabija.

Aztán jött kisvártatva Čaputová asszony is, aki kicsit bizonytalannak és határozatlannak tűnt, mintha nem akarná elhinni, hogy a misszió lényegi része visszafordíthatatlanul kezdetét vette. A szlovák „ďakujem” után elrebegett egy „keszenemet” is, amit más kisebbségek nyelvén is megismételt – szép gesztus volt egyébként -, de a  Shaviv-féle profi kampányvezetés kapcsán nem csodálkoztunk, hogy az elnöki antré is, - PR szempontból - rendben volt. A szövegét is jól megírták, abban sem találtam kivetnivalót, sőt az újságírók kérdéseire is elfogadhatóan válaszolt. Ami zavart kicsit, hogy talán a szükségesnél jobban elérzékenyült, a könnyeivel küszködött néhány a családot és a magánéleti áldozatokat firtató kérdés nyomán, de hát nőből van és a nők a politikában ilyen szempontból is kívántak, hiszen, ha okosan politizálnak, képesek lehetnek enyhén visszafogni az arcoskodó és falloszméregető férfitársaikat.
Ami viszont zavart, az a lila ruhája volt, meg a mögötte álló siserehad. Engemet a lila szín valahogy a magyarországi überliberális hipszterpártra, a Momentumra emlékeztetett. Hasonlóképpen a mögötte felsorakozott divatszakállú tapsikoló, kurjongató, az Európa keleti felén végigsöprő függetlenhullámot meglovagoló támogatók sokasága.
A győztes jelöltet szakmailag és főleg anyagilag (ESET-es és még kitudja milyen pénzen) támogató két parlamenten kívüli liberális kezdeményezés elnökének pódiumra lépése is visszatetsző volt számomra. Zuzanát nemes egyszerűséggel letessékelték a színpadról és az elnökválasztási dicsmenet hatása alatt már a májusi europarlamenti győzelem illuzórikus perspektívájával kezdtek el kacérkodni.

A macronisták Európa szerte bonthatták a szénsavval dúsított márkás boraikat és kárörvendve nyugtázhatták, hogy sikerült az első szöget beverniük a visegrádi egység koporsójába. Remélem, azért az uniós választás rácáfol a várakozásaikra és a bal-liberális, föderalista oldal veszít majd erejéből és szertefoszlanak a nemzetirtó, birodalmi lázálmok.

Végül egy jellemző és találó véleménycsere a facebookról:
-          Liberális, fiatal és nő. Mi a baj ezzel?
-          Azzal, hogy fiatal és nő, semmi…

Fotó: sme.sk

Králik Róbert

tanár, újságíró, médiamenedzser, a KrálikTV tulajdonosa és működtetője

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése